Drága Zsuzsika néni!

Végérvényesen és visszavonhatatlanul, könyörtelenül, soha újra nem kövezhetően megszűnt a sétatér. Tudtuk, hogy így lesz. Tudtuk, hogy egyszer majd. Egyszer. Majd… És most itt állunk, és küzdünk a fájdalommal, a leltár már nem odázható. Lázadunk, tiltakozunk, nehéz szembe nézni az elmúlással. Vannak az emberi életnek olyan helyzetei, amikor feleslegessé válnak a szavak, mert fájdalmat okoznak annak is, aki mondja, és annak is, aki hallgatja. Azért feleslegesek a szavak, mert a fájdalmat okozó valóság megváltoztathatatlan: az útnak vége, nincs tovább.

Tisztelt Végtisztességet adó Gyászoló Gyülekezet! Kedves Mindenki, aki szerette és tisztelte őt. őt, aki nemcsak tudást adott át, hanem emberségre, szeretetre nevelt. Arra, hogy jónak, türelmesnek, megértőnek kell lenni.

Nász Imréné, Gyürky Zsuzsanna Szegeden született, 1934. július 18-án.

Édesapja szíjgyártó, édesanyja varrónő volt. Gyermekkorát Kiskunfélegyházán töltötte, majd az Állami Tanítónőképző Intézet elvégzése után a Szegedi Tanárképző Főiskolán vehette át matematika-kémia szakos tanári diplomáját, 1954-ben. Itt ismerkedett meg élete párjával, akivel 60 évig tartottak ki egymás mellett örömben, bánatban, egymás kezét fogva. Amikor nyáron utoljára találkoztunk, amikor meglátogattuk, - a szörnyű kórral való viaskodás közben is szeretett férjéért aggódott:

– Mondjátok, meddig lehet bírni ezt a sok munkát körülöttem? – kérdezte titokban, amíg Imre bácsi – a FŐNÖK- a málnaszörpöt készítette, a fagyit szervírozta, és szolgált odaadó szeretettel. És hát a gyerekek! Imi és Mónika! Hogy milyen büszke volt rátok édesanyátok! Kisimultak a vonásai, amikor meleg szeretettel beszélt rólatok, a családotokról, a pályátokról, az imádott unokákról!

Alkalom nyílt arra is, hogy meséljen a pályájáról, ami 60 évvel ezelőtt a Kenderesi Általános Iskolában kezdődött, majd Tószegen folytatódott, ahol hét évig tanított. Ez utóbbiban kezdte úttörővezetői tevékenységét, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal Újszászon folytatott.

Minden évben táboroztatott: a Parkerdőben és az ország legszebb tájain. Úttörő Csapatotthont alakított ki a mozi épületében. Létre hozta az iskolai könyvtárat, ami a nap nagyobb részében nyitva volt, szolgálta az olvasni, búvárkodni vágyó gyerekeket.

Szakmai tevékenységét több alkalommal megyei, minisztériumi és egyéb elismerésekkel, kitüntetésekkel díjazták.

A pontosság és alapos felkészültség jellemezte. A pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait. A szakmai felügyelet nem véletlenül értékelte nagyra mindenkor pedagógiai és szakmai munkáját.

Tehetséggondozó tevékenysége eredményeként tanítványai számos megyei első helyezést értek el matematikából, kémiából, és állt tanítványa a dobogó legmagasabb fokán a kémia országos tanulmányi versenyen. Egykori tanítványai még most is ragaszkodtak hozzá, szeretettel keresték, érdeklődtek, látogatták.

Mindig jó kapcsolatot tartott a szülőkkel és pedagógus társaival.

Sokat segített a kezdő nevelőknek. Szakmai és pedagógiai tanácsokkal látta el a helyét kereső fiatalokat. Ha kellett korrekt bírálatokkal, ha kellett barátságos emberi szóval. Mindenben precíz és igényes volt; önmagával és másokkal szemben is. Szaktanterme kémia szertára példaértékű volt. Pedagógus szakmai közösségeknek többször tartott bemutató foglalkozást megyei, ill. járási szinten. Sokan és sokat tanultak-tanultunk – tőle. Szakmai alázatot, pedagógiai hitet, következetességet. Szigora, felkészültsége rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek, a kollégák és a szülők körében egyaránt.

És amikor nyugdíjba vonult, jöttek a segélykiáltások: baj van, nem megy a matek. Az utolsó időkig nyitogatták a kaput egy kis tudományért a valamikori tanítványok gyermekei, unokái.

Egykori kedvenc, dédelgetett kollégája a minap azt mondta nekem: tudod, ha ő nem lett volna én biztos elhagytam volna a pályát, de nekem ő volt a mágnesem.

És most ő hagyta el a pályát. A mágnes nincs többé, a küzdelem véget ért. A pusztító idő elvégezte dolgát.

Emlékét örökké őrizzük és hálát adunk, hogy ismerhettük, hogy a tanítványai lehettünk, hogy kollégái voltunk, hogy ismerhettük, hogy szerethettük, és hálát adunk mindazért, amit kaphattunk tőle.

Újszász, 2014. szeptember 19.

Bogárné Simon Klára