Ahhoz, hogy Bálint Kálmánt, Újszász neves szülöttei sorába jobban lehessen illeszteni, célszerűnek tartom ősei rövid bemutatását.

Szülei: Bálint Sándor (1881. 04. 05. - 1979.) földbirtokos és Zérczi Emerencia (Újszász, 1886. 12. 29. Újszász, 1952. 07. 22.) háztartásbeli. Újszászon kötöttek házasságot 1905. 05. 29-én. Gyermekeik Erzsébet, Kálmán és Mária Újszászon születtek.

Bálint Kálmán 1910. 12. 14-én született és Szolnokon hunyt el 1992. 01. 23-án. 1934. 09. 08-án kötött házasságot Újszászon az újszászi születésű Kelemen Erzsébettel (1918. 02. 19.) Gyermekeik: Sándor (1943. 05. 23.) és Erzsébet (1948. 10. 16.). Sándor Kiss Máriával, Erzsébet Molnár Istvánnal kötötte össze életét. A két testvér házasságkötése egy napon (1969. 08. 16.) volt. Sándor Újszászon, Erzsébet Zagyvarékason él özvegyen.

Bálint Kálmán szülőfalujában végezte az elemi és az általános iskolát, majd szakmunkás bizonyítványt szerzett a Jászberényi Mezőgazdasági Szakiskolában öntözéses növénytermelő szakmában (1963. 01. 19.). A Szolnok Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya által szervezett „Erdészek Szolgálati Szabályzatából” és „Erdőgazdasági Alapismeretekből” tartott tanfolyamot eredményen elvégezte (1965. 07. 22.).

Logikus, természetes észjárása már az elemi iskolában megmutatkozott. Egyénileg is folyamatosan képezte magát.

Nem volt katona, viszont fiatal korában jegyzett versenyzőként (lövészként) szerepelt. Ezt máig őrzött oklevelek igazolják. Bizonyára a sportnak is köze volt nagy munkabírásához. Szerény ember volt annak ellenére, hogy ismert közéleti személyiségként tartottuk számon.

Számos területen bizonyította felkészültségét, szervezőkészségét, szülőhelyének közösségét érintő törekvéseit. Jó ideig önálló gazdálkodó volt.

1947/48-as gazdasági év termelési versenyében elért kiváló eredményei és mintaszerű gazdálkodása elismeréséül az Országos Munkaverseny Bizottsága „MINTAGAZDA” oklevelet és jelvényt adományozott részére. Az átadó ünnepséget a Vasas Székházban tartották „MINTAGAZDA” kitüntetési ünnepséggel egybekötött Mezőgazdasági Termelési Értekezlet keretében (Budapest, 1948. 09. 08-09).

 

1947.03.15: Nánai bíró lánya. Illésné Ferenczy Emma 3 felvonásos népi színműve. Bemutatásra került: Nemzeti Paraszt Párt (NPP) helyiségében, 1946-ban, Szilvási Elek NPP elnöke által megalakított Újszászi Népi Ifjúsági Kör műkedvelő színészei által. A színművet Bálint Kálmán rendezte. Zenei kíséretet Seres Antal (Tóni) cigányprímás és zenekara biztosította. Az előadás egykoron falújságon is megjelent, amely a rendezőt és a népes szereplőket ismertette. Pozsonyi Pál játszotta a főszerepet, Nánai bíró lánya szerepét pedig Vidra Mária. Olyan jól sikerült a darabbeli szerelmespárt alakítaniuk, hogy férj-feleség lett belőlük. 1999-ben ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Fotón: Bálint Kálmán a második sorban balról a harmadik

 

A II. világháborút is elveszítettük. Magyarország romokban, kifosztottan hevert. A nép éhezett, ellátási gondokkal küzdöttünk. Emellett a győztes hatalmak, az 1947. évi párizsi döntés alapján, a háborúban okozott károkért a vesztes államnak kártérítést, azaz jóvátételt kellett fizetnünk. A II. világháborúnak 21 győztes állama volt, és valamennyi ország élt a kártérítési igénnyel. Még a háború idején nem létezett Csehszlovákia is 4 millió dollárt követelt. Eddigi írásaimban nem foglalkoztam ezzel a témával. Most sem akarok belegabalyodni. Lényeg: 1956 októberéig, a begyűjtés magában foglalta a kötelező beadást, amely kötelezte a termelőket, hogy a mezőgazdasági termékek meghatározott mennyiségét a szabad felvásárlási árnál alacsonyabb, megszabott áron bocsássák az állam rendelkezésére. Bálint Kálmán (Erzsébet Krt. 800. házszám) gazdálkodó, az Alkotmány törvénybeiktatásának egyéves évfordulójára 200 %-on felül teljesítette az 1950. évi gabonabeadási kötelezettségét. Ezért a minisztertanács díszoklevéllel tüntette ki. Ez megismétlődött 1953-ban, amikor elismerő oklevelet vett át a beadási kötelezettség gyors és példamutató teljesítéséért.

Bálint Kálmán, növénytermesztő szakemberként, több oklevél, elismerés birtokosa. Az átlagot messze meghaladó mezőgazdasági termelvényeivel sikeresen szerepelt. Szolnok Járási, Megyei Mezőgazdasági és Szakköri Kiállításon bemutatott árpa, kukorica-termelési eredménye elismeréséül több oklevéllel, díszoklevéllel, I. fokú kiállítási díjjal tüntették ki (1954, 1956). Főleg kukorica, de búza, árpa, napraforgó és cukorrépa termesztésben jeleskedett. Nem egyszer tartott mezőgazdasági gabonatermesztési értekezletet. Több alkalommal vett részt Szolnok megye küldöttjeként Országos Mintagazda Értekezleten. Egy alkalommal még a magyar parlamentbe is meghívást kapott, ahol figyelmet keltő felszólalása volt. A médiában többször nyilatkoztatták, interjúvolták. A Szolnok megyei Néplap: „Újszászi csendes napok” címmel, P. Tóth Pál tollából, folytatásos cikksorozatban (1956. szeptember 25-től, szeptember 30-ig) többször szerepel a neve. Például: „Ha Bálint Kálmán belépne a szövetkezetbe, sokan mennének utána”. „Bálint elvtárs hozzátartozik a falu arculatárhoz”.

Bálint Kálmán szívesen segített másokon. Szülőhelyén, a helyhatóságban, valamint társadalmi és civil szervezetekben eredményesen tevékenykedett. Újszász 2. számú községi tanács választókerületében nagy fölénnyel, a község tanácsának tagjává választották (1958. 11. 16.). A Tanács Végrehajtó Bizottság tagjaként, a Mezőgazdasági Állandó Bizottság és a Legeltetési Bizottság elnöke volt ciklusokon át. (A Legeltetési Bizottság demokratikus elvek alapján működött. Tagjait a legeltetésben érdekelt gazdaságok, termelőszövetkezetek, a volt legelőbirtokosságok és társulatok delegálták, így megbízatása különösen felértékelődött.)

Megyei Tanács, a tanácsok 10 éves fennállásának évfordulóján, az államhatalom helyi szervezetében végzett eredményes tanácstagi munkája elismeréseként oklevéllel tüntette ki (1960. 08. 20.), amelyet Oláh György, megyei VB-elnök és dr. Kuti György, megyei VB-titkár adott át. Négy éves eredményes tanácstagi munkáját, Újszász első embere Gál János, VB-elnök is oklevéllel ismerte el (1966).

Bálint Kálmán tagja volt a helyi Hazafias Népfrontnak. Ennek keretében jelentős társadalmi munkát végzett, amely elsősorban a községfejlesztésben, a községpolitikai munkák végrehajtásában nyilvánult meg. Szervező, mozgósító munkáját a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága oklevéllel és kitüntető jelvény arany fokozat adományozásával ismerte el (1961, 1964, 1967).

A Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozójaként oklevéllel (1969), az Újszász és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet az FMSZ megalakulásának 25 és 30 éves érfordulója alkalmából jubileumi emléklappal köszönte meg tagsági munkáját (1971, 1975).

A régi időben szokás volt a lakodalomba vőfélyt hívni. Sőt, nem volt ritka, hogy a lakodalomba nem egy, hanem több vőfélyt is hívtak. Bármennyire hihetetlen, Bálint Kálmán közel 80 lakodalomban volt vőfély. Erzsike lánya máig őrzi kis füzetecskében azokat a vőfély rigmusokat, amelyeket édesapja hibátlanul tudott. A rigmusoknak idősorrendi rendszere van. Az érdekesség kedvéért: vőlegény/menyasszony búcsúja a szülőktől (külön az édesanyától, külön az édesapától), az elhalt apától/anyától, a testvérektől, a nagyszülőktől, stb. Vacsora előtti leves felszolgálásáról egy rigmus:

„Érdemes vendégek! Nem üresen jöttem,
Étellel terhelve vagyon mindkét kezem,
De mielőtt hozzányúlnának a kanálnak,
Buzgó szívvel hálát adjanak az Úrnak!
De hogy én itt most már tovább ne papoljak,
És a forró táltól sebeket ne kapjak,
Vegyék el kezemből e forró tálat,
Melyet az ujjaim tovább már nem állnak.
A hátam mögött is még vagy húsz legény vagyon,
Azoknak a kezét is süti igen nagyon.
Ne tántorogjon hát most előttem senki,
Mert a nyakát hamar leforrázom neki!
Itt van tehát a leves, melyet adott a jó hús,
Azért most senki szíve ne legyen bús!
nosza, muzsikusok, szóljon hát a víg tus!
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!”

Nos, ilyen, és ehhez hasonló rigmusok olvashatók Bálint Kálmán egy sárguló kis vőfély könyvecskéjében.

Bálint Kálmán erkölcsileg, anyagilag támogatta a népi színjátszást, sőt maga is rendezett színi előadást. Névéhez fűződik a „Nánai bíró lánya” három felvonásos népi színmű (1947) és a „A falu rossza” (1949) színmű bemutatása.

Meggyőződésem, addig emlékezünk „Bálint Kálmánokra”, amíg van, aki beszél róluk. Hát én beszélek, írok róluk szívemmel, eszemmel.

Úgy vélem, Bálint Kálmánt megilleti e rövid kis emlékezés. Olyan ember volt ő, aki sokat tett szülőhelyének felemelkedése érdekében. Beletartozik Újszász történelmi tarsolyába.

Itt köszönöm meg Molnár Istvánné Bálint Erzsébet és Nagy Kálmánné Klárika önzetlen segítségét. Nagyban hozzájárultak, hogy Bálint Kálmánról meglevő személyes ismereteimet kiegészítve, gazdagabban adhatom közre a jelen és az utókor számára.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.